DualOutsider

Nem emlékszem pontosan, mikor láttalak a szemeimmel először. De pontosan emlékszem, mikor láttalak a lelkemmel először. Meleg voltál, mosolygós, a szép formájú kék szemeid ragyogtak. Az az ember vagy, akinek mindig ragyog a szeme. Akkor is, amikor nincs jó napod. Nincs a szemedben sohasem szomorúság. Csak az arcodon látok néha szomorú árnyakat, amikor hiányt érzel. A… Tovább »

... Tovább »

... Tovább »

... Tovább »

Nincs kivonat, mert ez egy védett tartalmú bejegyzés.... Tovább »

Amikor az embernek saját gyereke lesz, nyilvánvalóan megváltozik az egész élete. Nem beszélek most a megváltozott értékrendről, a megváltozott fontossági sorrendről, az alvásról, evésről, sírásról, kakis pelenkáról.  De beszélek arról, amit érzek, amikor Rátok nézek. Kedvenc időszakom a reggel. No, nem a mindennapi reggel, amikor kiabáltok rám, mert felköltöttelek :), hanem a vakációs reggel. A… Tovább »

... Tovább »

... Tovább »

Bizsereg a hátam. A fájdalomtól bizsereg. Ismerős ez az érzés. Már 8 hónapja érzem újra és amikor tudatosul bennem, hogy mi ez a bizsergés, még mindig hihetetlen. Még mindig nem tudom elhinni, hogy újra átélhetem ezt a csodát, minden gyönyörével és nehézségével. Hogy újra kezeimben lapul a fehér lap, hogy új esély van másképp írni,… Tovább »

Már kaptál tőlem egy “borkánnyi” okot…de nem eleget. Minden nap van új okom, és ha nincs is új, újra szeretlek egy régi oknál fogva. Nem tudom, meddig foglak szeretni. Nem tudom, meddig fogsz még Te szeretni. De amig el nem múlik, addig ide leírom, miért szeretlek. Adja az Istened, hogy még 50 évig írhassak… Befőttesüveg-szerelem, folyt.köv…. Tovább »